Alumínium angyal

A Junkers F13 típus története röviden

  1919 januárjában kezdték meg a négy utas és két pilóta befogadására képes Junkers F13 tervezését a németországi Dessauban. Fél év sem telt el és a Junkers J12 bázisán fejlesztett új utasszállító prototípusát Emil Monz pilóta emelte először a levegőbe. Ez volt a világ első teljesen fémépítésű utasszállító repülőgépe. Egészen 1929-ig gyártásban maradt és ez idő alatt 322 darab készült, melyeket hatvan különböző típusváltozatban állítottak elő. Ezt a megbízható konstrukciót a Junkers gyár az első világháborút követő tiltások következtében, főként külföldi partnerek számára tudta értékesíteni. Amerikában, Franciaországban, Angliában, Olaszországban és Japánban egyaránt sikerült jelentős export sikereket elérni. 1922-ben végre engedett az Antant tiltások szorítása és megindult a német légiközlekedés fellendülése is. Ez a pozitív változás az F13-ast sikereit még tovább lendítette. A postai szolgálatoknak, valamint a Lufthansa számára a következő években 94 darabot adtak át, ami abban az időben elképesztő mennyiségnek számított. Világszerte 70 légitársaság rendszeresítette. Mindezek az eredmények igazolták Hugo Junkers professzor zsenijét, aki a repülés meghatározó úttörőjeként írta be magát a történelembe.

A Junkers F13 az Aeroexpress RT. üzemeltetésében

  1922-ben az Trianoni tilalmi rendelkezések megszűntét követően gróf Jankovich - Bésán Endre a Budapest – Bukarest, valamint a Prága – Budapest – Zágráb útvonalakra kért engedélyeket. Mindezek mellett a Balaton és a Duna hazai szakasza fölött létesítendő légijáratokra is kérelmet adott be. Sikeres tárgyalásokat kezdett a Junkers művekkel, amely eredményeként létrejött a közös tulajdonú Aeroexpress RT. légiközlekedési vállalat. Komoly meglepetést és zavart okozott, hogy a kiadott engedélyek úszótalpakkal ellátott repülőgépek részére adták ki, valamint várni kellett a szomszédos államokkal történő megállapodásokra is. Szerencsére a magyar állam támogatott minden repüléssel kapcsolatban álló üzleti kezdeményezést, lévén csak ilyen rejtett formában tudták megteremteni egy későbbi légierő alapjait. Ennek keretében minden második beszerzett repülőgép után plusz egy darabot az állam finanszírozott meg a cég részére, továbbá anyagi ellentételezés nélkül használhatták a Mátyásföldi repülőtér területét és infrastruktúráját.

  A vízről üzemelő repülőgépek számára Budapesten a Gellért szálló elött béreltek ki egy szakaszt a partvonalból. Itt pontonokon alakították ki a gépek kikötőjét, egy kicsi műhelyt, forgalmi irodát és jegypénztárat. Az Aeroexpress RT. központi irodája részére a közvetlen közelben, a Gellért szállóban találtak elhelyezést. A negyedórás sétarepülések nagy sikert arattak a közönség soraiban, akárcsak a későbbiekben indított balatoni repülések, illetve a Budapest – Siófok járat, amely a nyári hónapok attrakciója volt a jómódú ügyfelek részére. 1923 május 6-án a Csepel- szigetnél egy forduló közben lezuhant a H – MACC jelzésű Junkers F13-as repülőgép, amely éppen Mandl Samu régiségkereskedőt és családtagjait vitte sétarepülésre. A tragédiában csak a szerencsétlen régiségkereskedő vesztette életét, hozzátartozói, valamint Barczay István pilóta és Schmeid Károly szerelő túlélték az incidenst.

  Az Aeroexpress RT. légiközlekedési társaság 6 Junkers F13-as repülőgépet üzemeltetett H – MACA / H – MACB / H – MACC / H – MACD / H – MACE / H - MACF jelzéssorban.

  Még egy Junkers F13-ast meg kell említeni, amely beírta magát a Magyarország történetébe. 1921-ben IV. Károly király hatalomátvételt kísérelt meg Horthy Miklós kormányzóval szemben. Magyarországra az 574-es gyáriszámú, CH-59 lajstromjelű F13 repülőgéppel érkezett meg, melyet a svájci Ad Astra Aero cég üzemeltetett. A gép, fedélzetén az uralkodóval 1921 október 20-án szállt le Dénesfa mellett egy mezőn. A puccs elbukott és IV. Kátolyt száműzték hazánkból. A gépet lefoglalta a bíróság és Magyarországon maradt. Jelenleg a Közlekedési Múzeum tulajdonában van, de az ismertető megírásának idején nem volt látogatható.